Kezdet és ma

Most itt ülök a kanapén és azon merengek, hogy milyen egyedül vagyok és kedvem sincs semmihez. Most beszéltem Petivel, aki nem csinàlt màst, csak panaszkodott. Van negyedóra szűnete reggel ami alatt engem hív vagy valamelyik régi kollégàjàt és végig szídja az ősszes németet. Élmény vele beszélgetni. Ha véletlenül nem lett volna rossz kedvem ezek utàn tuti van.
Sokszor eszembe jut amikor kijöttünk.... tele reményekkel..... azt mondtam ennél ami most van minden csak jobb lehet.
Ja, igen, így lett! Jobb! Csak nem mindegy miben. Akkor màr nem is beszéltünk szinte egymàssal Petivel, el akartam vàlni. De ő nem engedett ki egyedül a gyerekkel, attól félt akkor soha nem làtja, ezért jött Ő is. De szerintem màr rég megbànta. Bàr biztos nem minket. Hiszen szeret és én is őt! Ez megvàltozott és tényleg jobb lett. El sem tudnàm képzelni nélküle, sőt.... belehalnék ha baja lenne, de ez nem egyedüli, ha gyerekeimnek baja lenne, én abba is belehalnék. Azt hiszem ezt tette velem Németorszàg.
És most mégis csak panaszkodik. Megértem, de tényleg, teljesen. Csak nem akarom hallani! Önzőség lehet.... de mikor úgy gondolom nekem is épp elég elviselnem ezt a depressziót ami épp ràm tőr és teljes erővel kikészít, hàt akkor nem erre van szükségem. Mindegy, ez is elmúlik holnapra,sőt màr délutànra. Elmegyek dolgozni és ott csak az àrún a pékségen és az időn jàr az agyam. Mindig kapkodunk, csak tudnàm miért?! De legalàbb jobb mint a takarítàs! A magyarorszàgi banki munkàm utàn soha nem gondoltam hogy itt kötök ki. De ha egyszer jobban megfizetik.... mondom mindig. Tényleg több a fizetés és hàt nem sokkal dràgàbbak a dolgok, kivéve az albérletet. Hàla az égnek lànyom aki 21 évesen végre úgy döntött hogy külön költözik, megkönnyítette a dolgunkat. Most januàrba àttudtunk költözni egy kisebb lakàsba, ahol azért havonta megspórolunk 300 Eurot. Bàr még annyire nem vettem észre.
És most ez az autó.... kellett a lànyomnak új autó.... persze, hogy kellett. Rengeteget megy, havi 1500 Km. Ehhez diesel autó kell, mondogattam neki, de erre nem gondoltam..... most màr Anyuékkal sem beszélek. Hogy az Öcsémmel nem, a nem tünik fel annyira, vele ha két havonta beszéltem. De Anyuékkal szinte minden nap... és most..... màr lassan két hete nem. Tegnap mikor írtam nekik egy email - ennyire volt bàtorsàgom- hogy, hogy vannak. Akkor azt írtàk vissza hogy nem az autó miatt nem beszélünk, hanem a hangnemem miatt. Akkor teljesen kibúktam.
Nem értik?! Hiszen én csak a lànyomat védtem! A gyerekem, ők àllnak nekem mindenek felett!
Szóval, igen a lànynak màsik autó kell ezt tudtuk és akkor jött hogy körülbelül megint két hónap utàn épp beszéltem az Öcsémmel. Akinek épp.... véletlenül.... volt egy pont olyan eladó autója amilyet a Lànykàm szeretett volna. Az égből a csillagokat is, de tényleg mindent megígért hogy megcsinàl azon az autón, csak hogy a Lànyomnak a legjobbat adja és vegyük meg tőle. Szegénykém összeszedte az összes pénzét, eladta az autójàt és kért a baràtjàtól is. Majd elküldtük a pénzt......, de az autó nem jött. Àlítólag nincs kész. De mi tart ilyen sokàig?